2014. október 23., csütörtök

Tök Party az iskolában

Az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon, délután tartottuk hagyományos őszi, családi kézműves foglalkozásunkat, a Tök Partyt. Főszerepben természetesen a tök állt. Legnépszerűbb helyszín az idei évben is a töklámpás készítő asztal volt. Kicsik, nagyok rajzolták, faragták a különféle mintákat. Készültek cicák, denevérek, ijesztő és vidám lámpások. 







Otthonunkat, cserepes virágainkat is díszíthetjük azokkal a letűzőkkel, amelyeket Andi nénivel készítettek a gyerekek. Cica, boszorkány, tök és denevér. Minden a Halloween jegyében. 






Erika nénivel nyakláncot, karkötőt fűztünk. A gyöngyöket színes csomagolópapírból sodortuk. Volt aki saját magának, volt aki anyukájának készítette az ékszert.






Melinda néni asztalánál madárijesztős ajtódíszt lehetett készíteni. Spatulákra ragasztottuk a -nem is ijesztő- fejecskéket. 







Bébiételes üvegekből mécsestartókat festettünk Kati nénivel. Miután az üvegeket szép színesre befestettük temperával, mintáztuk őket. Vidám és még vidámabb tök fejek készültek.






Senki nem éhezett, szomjazott. Zsíros kenyér és meleg tea volt az uzsonnánk. Köszönjük az anyukáknak, akik desszertet is hoztak nekünk. 




A Party végén átmentünk a falu főterére, ahol elhelyeztük a kifaragott töklámpásokat. Egy dal kíséretében meggyújtottuk benn a mécseseket. "Öt boszorka van, 43 fia van..."
Esténként a jutai iskolás gyerekek és szüleik lámpásai világítják be falunk központját!





Jó pihenést kívánunk az őszi szünetre! Találkozunk november 3-án, hétfőn!

2014. október 18., szombat

Dallamszövögettünk



Az Osztováta együttes 2008 óta színesíti a magyar zenei élet palettáját. Különböző zenei stílusokat szövögetnek össze a zenei szövőszékükön, így különleges hangzást adva a megzenésített verseknek, népdaloknak, saját dalaiknak. Gyermeklemezük bemutató koncertjén vehettünk részt az iskolában. Nagyon jól szórakoztunk, sokat énekeltünk.







2014. október 10., péntek

A "Láthatatlan valóság"


A Takács Gyula Megyei és Városi Könyvtárban idén már harmadik alkalommal rendezték meg a Vakok és Gyengénlátók Somogy Megyei Egyesületével közösen a "Láthatatlan valóság" című rendezvényt. Iskolánkból a harmadik és negyedikes gyerekek vettek részt rajta.

Nagy izgalommal vágtunk neki a"kalandnak". Milyen lesz bekötött szemmel,sötétben, teljesen vakon közlekednünk, feladatokat megoldani. Milyen lehet a való élet azoknak, akik valóban semmit vagy csak keveset látnak? Hogyan tudunk segíteni? Ezernyi kérdés kavargott bennünk. A délelőtt pedig sok mindenre választ adott, de abban mindenki egyet értett, hogy nagyon-nagyon nehéz élete van, annak, aki vakon kénytelen leélni az életét.


Érdekes volt, hogy olyan bácsik és nénik voltak a segítőink, akik maguk is rosszul látnak. Jó volt velük beszélgetni és megtapasztalni, hogy ők is ugyanúgy élnek, csinálnak mindent, mint mi. Érdekesek voltak, azok az eszközök, amelyek segítségükre vannak a mindennapi életben, mint például a beszélő mérleg és vérnyomásmérő valamint a laptop, a praktikus konyhai eszközök, a nagybetűs telefon és nem utolsó sorban a fehér bot. Ezt ki is próbálhattuk. Nagyon nehéz volt vele a közlekedés a lépcsőn és az utcán is. A megszokott helyek idegenné lettek, a távolságok megszűntek. Botladozva és félénken tapogatóztunk előre.


És a gyerekek, fiatalok élete? Hogyan játszanak, tanulnak, írnak ha nincs ott az anyukájuk? Próbára tehettük ügyességünket a puzzle és a kirakó játékokban, a pénzfelismerésben, logikai játékok megoldásában, mindezt természetesen bekötött szemmel. Izgalmas volt a csörgőlabda sportjáték kipróbálása, amit a "vakok kézilabdájának" is neveznek, s amely paralimpiai szám is. Voltak közöttünk elég ügyesek is, sokat nevettünk.




A Braille írás és annak olvasása is nagyon nehéz feladat volt és megtudtuk, hogy a gyerekek képesek ezt megtanulni a vakok intézetében, mert felnőtt korban már olyan kérges lesz az ujj bőre, hogy nem tudják a kis pontokat kitapogatni. Kaptunk ajándékba  Braille betűs nevünkkel ellátott könyvjelzőt is.  Sajnos a vakvezető kutyus nem ért oda, amíg mi a könyvtárban voltunk, mert a gazdijával együtt a gimnázium valamely óráján ült és "figyelt". Azt viszont megtudtuk, hogy amikor szolgálatban van (rajta a hám) nem szabad megsimogatnunk őt, mert akkor dolgozik.


A legizgalmasabb a sötétszoba volt, mindenki számára. Kettesével mentünk be, bekötött szemmel és kísérők segítségével közlekedtünk az asztalok, feladatok között. Különböző használati tárgyakat, plüss állatokat, zöldségeket kellett tapintás útján felismerni. Különböző tapintású, felületű dolgokat kellett párosítani; illatokat, melyek a minden napjaink része, felismerni; óvodai jelünket lerajzolni, nevünket leírni egy lapra; domborzati térképen eligazodni, megmutatni a Kékest; pohárba vizet önteni egy kancsóból és lekvárral megkenni egy kekszet. Embert próbáló feladatok voltak, melyeket a vak embereknek ugyan úgy meg kell tenniük, mint nekünk vagyis közlekedni, fogat mosni, enni, inni, tanulni.


Sokat tanultunk ezen a délelőttön elfogadásból, türelemből, érzékenységből, toleranciából, empátiából, együttműködésből, segítő szeretetből. 
Köszönjük mindenkinek, aki ezért a rendezvényért, rendezvényen dolgozott, segítették gyermekeinkkel megismertetni a vakok világát és egy lépéssel közelebb hozták őket ahhoz a felismeréshez, hogy minden ember más és mégis egyformák vagyunk!

2014. október 6., hétfő

Meglátogattuk a Kétarcú boszorkányt

Lázár Ervin - Szabó Attila: A kétarcú boszorkány

Az idei évad első gyerekelőadásán az elsős és másodikos gyerekekkel voltunk. A stúdióban sok kisiskolás és óvodás gyerek izgulta végig az előadást. Sikongtak, nevettek, leszóltak a színpadra és tapsoltak, drukkoltak. Jól érezték magukat a mesejáték nézői.  

Az elsősök az előadás előtt

A másodikosok három sorban fértek el

Rác Boronka jóboszorkány
a gyerekek kacagását gyűjti üvegbe vész esetére

A Nagyszakállú Öregemberrel beszél
 teáskanna telefonon a boszorkány 

Pác Boronka rosszboszorka varázsfőzetet alkot



És minden jó, ha jó a vége........