Valaha madarak voltunk,
Isten tenyerén lakoztunk.
Egyik ágról másra szálltunk,
Ami kellett rátaláltunk.
Mint a göndör, fehér felleg,
Napjaink oly puhán teltek.
Hol van ez a csodálatos vidék? Ahol Gergőce és Máriskó angyalt szabadít, boszorkát szomorít, ördöggel szántat, szamárcsikónak ad szárnyat.
Ott, ahol kivirágzik a gyermekkor, felragyog az ifjúkor, megérik a felnőtt kor, és beköszönt az öregkor tele. Ahol megszülettünk, felnőttünk, ahová mindig visszavágyunk.
Sajnos ebben a tanévben az utolsó előadást láthattuk a bábszíntérben. Nagyon jól éreztük magunkat most is, mint eddig mindig! Mi is mindig visszavágyunk ide, reméljük, hogy a jövő tanévben is elvarázsolódhatunk a sok-sok mesével!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.