2012. október 1., hétfő

Másodikosok Visnyeszéplakon

Így érdekesebb az utazás

Szép belépő

Szeptember 22-én végre az idő és dolgaink is megengedték, hogy eleget tegyünk Jávor Hunorék meghívásának. Reggel a szülőkkel elindultunk Visnyére, a gyönyörű Zselicségbe. Sajnos pár osztálytársunk nem tudott eljönni velünk, ők nagyon-nagyon hiányoztak. Mikor odaértünk, mindenki átszállt a Toncsiék autójának platójára, így tettük meg az utolsó métereket. Mindjárt neki is láttunk az ebédkészítésnek. Mindenki kivette a részét, a lányok zöldségeket szeltek, az anyukák krumplit pucoltak, a fiúk megrakták a tüzet.

És nem vágták el a kezüket!

Tetemes mennyiséget pucoltak meg

A rőzsegyűjtők

A mesterszakácsunk Gábor bácsi lett. Ezalatt a fiúk a mucliknak és mindenféle riasztó erdőlakóknak csapdát készítettek.

A mesterszakács és a kiskukták

Nem könnyű a vadászok élete

Míg főtt a paprikás krumpli, mi elmentünk felfedezni az erdőt, kincseit szemügyre venni, terméseit begyűjteni. Sajnos állatokat nem, de nyomaikat megtaláltuk és gipszmintát készítettünk. Nagyon jól sikerült az őz és szarvas nyom. Kiderült, hogy a fákat levelei nélkül, a kéregminta alapján is be tudjuk azonosítani. András bácsi mesélt a fafajtákról, növényekről. Szemetet is kellett szednünk, mert nem mindenki tudja, hogy azoknak nem az avarban van a helyük!

Olyan szép az erdő!

Milyen állat nyoma lehet?

Készül a kéregminta

A szúrós csodabogyó nem véletlenül kapta ezt a nevet

Végre egy mély, kiöntésre alkalmas nyom

Végül átvágva a sűrű bokroson, kiértünk egy szép rétre, ahol rengeteg vaddisznó túrást láttunk. Felmászva a magaslesre, gyönyörű kép tárult a szemünk elé. 

Vigyázz az ágakra, gyökerekre!

Az erdő illata mennyei!

Nem látsz valahol egy vadkant?

Fentről minden szebb

Bátraké a szerencse

Induljunk, éhesek vagyunk már!

De ez kihagyhatatlan!

A közel két órás túra után nagyon jól esett az ebéd és a sütik. Meglepetésünkre a ház mellett megállt egy lovaskocsi, amelyik csak ránk várt, hogy elvihessen bennünket a közeli tanyára, ahol teheneket, disznókat, tyúkokat etettünk. A szecskavágónak nagy sikere volt, s mint kiderült két napi élelmet készítettünk vele elő a teheneknek és borjaiknak. 

Szépen megterítve

Megérte sorba állni

Most lehetett az erdő hangjaiban is gyönyörködni, mindenki szép csendben volt

Fantasztikusan jó volt!

Nézd a kis borjút, milyen aranyosan eszik!

Sor a szecskavágó előtt

Nagyon jól éreztük magunkat!!!! Meg is beszéltük, hogy minden évben elmegyünk így az osztállyal kirándulni . 

A gatyafényesítő domboldal

A többi képet megtaláljátok a képgalériában!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése