„Akárki
is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja…”
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja…”
(Kosztolányi Dezső)
Búcsúzunk
Ágoston Attilától, a Tanító bácsitól, iskolánk korábbi igazgatójától,
tanítójától. Attila 25 évig tanított intézményünkben, 13 évig igazgató volt.
6 éve a Csányi Alapítványhoz ment dolgozni, de kapcsolata megmaradt az iskolával. Már nem tanított itt, de mint képviselőtestületi tag és alpolgármester, mindenben segítette az itt folyó munkát. A jutai iskola mindig szívügye volt és az is maradt.
Azt gondolhatnánk, hogy akik most járnak iskolánkba, esetleg nem tudják ki volt ő. Vagy mégis tudják? Talán meséltek róla szüleik, idősebb testvéreik, vagy a tanítóik, akikkel Attila együtt dolgozott, akikkel barátok maradtak. Bár távozott, de nem tűnt el végleg. Kitörölhetetlen nyomot hagyott a kollégák és volt tanítványok lelkében. Sokan, sokáig érezzük hiányát.
6 éve a Csányi Alapítványhoz ment dolgozni, de kapcsolata megmaradt az iskolával. Már nem tanított itt, de mint képviselőtestületi tag és alpolgármester, mindenben segítette az itt folyó munkát. A jutai iskola mindig szívügye volt és az is maradt.
Azt gondolhatnánk, hogy akik most járnak iskolánkba, esetleg nem tudják ki volt ő. Vagy mégis tudják? Talán meséltek róla szüleik, idősebb testvéreik, vagy a tanítóik, akikkel Attila együtt dolgozott, akikkel barátok maradtak. Bár távozott, de nem tűnt el végleg. Kitörölhetetlen nyomot hagyott a kollégák és volt tanítványok lelkében. Sokan, sokáig érezzük hiányát.
Isten veled Attila,
nyugodj békében Tanító bácsi!
2016. július 7-én, csütörtökön, a
jutai templomban fél 10-kor kezdődő gyászmisét követően, fél 11-kor kísérjük
utolsó útjára a jutai temetőben.
ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA
VálaszTörlésJúnius volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.
De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.
Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.
Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.
Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.
Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.
Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskolapadok.
S én, vén diák, szivem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.