“Igenis léteznek tündérek! Mindannyian találkoztunk már velük, fogtuk a kezüket, bújtunk hozzájuk. Csak sokan nem tudják, hogy tündérek ők, mert álnéven élnek közöttünk. Az álnevük: Édesanya.”
(Nadányi Zoltán)
Minden év tavaszán elérkezik az a bizonyos nap, május első vasárnapja, amikor is megpróbálunk köszönetet mondani az édesanyáknak mindazért a sok jóért, amit értünk tettek és tesznek nap, mint nap. Ha az édesanyánkra gondolunk, az alábbi szavak jutnak eszünkbe: szeretet, boldogság, védelem, megnyugvás, önzetlenség, bizalom, kedvesség, odaadás, türelem, gyöngédség, szépség, csodálat.
Szeretettel köszöntünk minden édesanyát!
Köszönöm, hogy itt vagy nekem!
Bármi bánat érte lelkem,
könny áztatta szemedet.
Örömömben, vígságomban
szemed velem nevetett.
Megtanítasz minden jóra,
repítesz a nagy hintán.
Rajtakapsz egy huncutságon,
szemed vígan kacsint rám.
Ha elestem, felemeltél,
megpusziltad sebemet.
Minden egyes mozdulatod
áthatja a szeretet.
Elmeséljem, mért szeretlek?
Bíz, azt estig mondhatnám.
Köszönöm, hogy itt vagy nekem
édes, drága anyukám!
(Mentovics Éva)
Nagymama
Nyelvünk egyik legszebb szava,
Nagyanyó, Mama, Nagymama.
Szíve, mint a színtiszta méz,
ha az unokáira néz.
Akkor van a legszebb napja,
ha a kicsiket láthatja.
Karját ölelésre tárja,
szeretetüket úgy várja.
Gyermekkorát éli újra,
könnyen rezdül szíve húrja.
Minden csínyre megkapható,
csupa lélek a Nagyanyó.
Becsüld meg hát, míg teheted,
érezze a szereteted,
ölelje át őt a család,
drága kincsét, a Nagymamát…
(Törő Zsóka)
